A legjobb ruhámat vettem fel, ami egyben a kedvencem: a farmert, a bordó pulcsit, és egy sapeszt. ÚÚÚÚGY IZGULOK!!! Reggel Titi kilökdösött az ajtón, én meg elindultam a kapott címre. Mi lesz, ha nem kapom meg az állást? Nem elég, hogy itt biztos jól megfizetnének, a szőke közelében is lehetek! Odaértem a Fritzenwalden villához. Hatalmas! Azok a nagy rácsos kapuk, meg az a csodaszép kert... de jó lenne itt dolgozni! Csöngettem, egy kövér asszony nyitott ajtót.
- Áh, komme, komme. - német? Itt németek laknak? Bementem.
- Jó napot!
- Jó reggelt, kedves. Herrr Frrredericca! - kiáltott az asszony, hogy majd berepedt a dobhártyám. Frederica??? Látszik, hogy német... megjelent a szőke.
- Á, Florencia, gyere az irodámba. - követtem. Egy nagy, gyönyörű irodába mentünk. Federico leült az asztalhoz, én vele szemben álltam meg.
- Nos, a dolgod, mint már mondtam, segíteni Grétának...
- A német nő? - vágtam közbe.
-... igen, továbbá a gyerekekkel foglalkozni. Mit is... akartam... khm, egyenlőre ennyi. Akár már most kezdhetsz. Elküldjem Pedrót a csomagjaidért?
- Pedrót? - ismételtem.
- A sofőrt. - magyarázta. Ó, milyen helyes!!!!
- Igen, az jó lenne... leírom a címet. Összepakoltam már. - lefirkantottam a címet, és elmosolyodtam:
- Akkor? Hol a gyerekszoba? - a szőke hebegni is alig tudott:
- Az emeleten, jobbra a második ajtó...
- Köszönöm!
Vigyorogtam, és fölszaladtam a lépcsőn. Semmi kétség: szerelmes vagyok. De vajon el érhetem-e majd, hogy viszontszeressen? Már látok valami csillogást a szemében, bár lehet, hogy ez csak a szimpátia jele nála. Majd elválik. De boldog vagyok! Herr Frrederrica, vagy Frederico, nekem mindegy - nagyon jóképű!!!